Tervezőként hiszem, hogy érdemes rátalálni olyan területekre, amelyek mindannyiunk számára fontosak. Feltenni azokat a kérdéseket, melyekre mindannyian szeretnénk választ kapni.

Kutatásom során az a szenvedély hajt, hogy mások történeteit és emlékeit - azok részleteivel együtt - megismerhessem. A megismerés vágya fontos ugyan, de nem lehet elég: tervezőként csak úgy érhetek célt, ha a megismert történeteket elemzem és újraértelmezem azokat. Ez a mechanizmus az, melynek segítségével ráirányíthatom a figyelmet azokra az eseményekre, melyek mindannyiunk életében jelen vannak,  csak épp kevésbé fordulunk tudatosan feléjük.

A projekt során ismeretlen és ismerős emberek osztották meg velem vasárnapi étkezéshez kapcsolható emlékeiket. A történetekből kiolvasható rejtett mozdulatok, ízek, érzések, gesztusok mentén alkottam meg egy új, hat lépésből álló ételsort, az aperitiftől a záró feketéig.
Munkám során épp olyan fontos az étel elfogyasztásának módja és folyamata, mint maga az íz, mely felidézi régi emlékeinket. Az általam megálmodott ételekhez - melyek képesek mesélni és megmutatni a történetek rejtett finomságait - a tökéletesen illeszkedő tálalás elemeit is megalkottam.

A történetgyűjtés menetét, az elemzés mikéntjét, a tervezési folyamatot és annak végeredményét most először, a Design Hét Budapest programsorozat keretén belül megrendezésre kerülő kiállításon láthatja a közönség.